III.rész.
Intelligens hit
XXI. század.
Az igazságnak sok arca van:
Amennyiben valaki egy fa elé áll, akkor a fától nem látja az erdőt. A fa tény számára. Mégis azt gondolja, hogy az egész világot látja, ismeri. Távolabb állva attól a fától, már sokkal több fát lát, és megismerhet más fákat is. Ez is tény számára. A tudása is így gyarapszik. De azért mégis azt gondolja, hogy az egész világot látja, ismeri. Amennyiben ez az ember elmegy a hegy lábáig, onnan látja a távoli erdőt, és látja homályosan a hegy tetejét is. De azért mégis azt gondolja, hogy az egész világot látja. Pedig még nem sokat lát, tud a világunkból. Amit lát az tény számára. De azért mégis azt hiszi, hogy az egész világot látja. Mert az általa eddig látott, és így megtapasztalt világ számára, az egész világot jelenti minden esetben.
Amennyiben egy ember felmegy a hegy derekáig, közepéig, és onnét sok kilométerrel messzebbre lát, mint az aki a hegy lábánál meg állt, és beéri azzal amit onnan látni. A hegy közepéről láthatja az egész erdőt felörül, és számára már ez a világ tény.
Aztán van olyan ember aki fel akar jutni a hegy tetejére, mert elakar látni olyan messzire, amilyen messzire a hegyről csak lehetséges.
Ez az ember nem kímélve magát felmegy a hegy tetejére, és csodálatos messzi tájakat lát. lát sok erődöt, az erdőntúli házakat falvakat, városokat, folyókat is.
Lejön a hegyről ez az ember, és elmeséli a másik kettőnek, hogy milyen csodálatos és messzi dolgokat látott, de azok nem hisznek neki.
Mivel egyikőjüknek sincs kedve felmenni a hegyre, ezért inkább elvitatkoznak életük végéig és mindegyik az általa megtapasztalt tényekre hivatkozik. A tudásunk a tanulással, és megtapasztalással növekszik.
A mesét úgy folytathatnám, hogy jön egy negyedik ember, aki megmássza a hegyet, és leérve a hegyről azt mondja, hogy szinte semmit sem látott. Vagy annak van igaza, aki a fától nem látja az erdőt, mert a többi nem valóság.
Konfúzió az: hogy azaz ember aki alig látott valamit a hegy tetejéről, nem volt beszámítható állapotban. Vagy rövidlátó volt. De az is lehet, hogy köd vagy felhő takarta el a kilátást.
Talán az is lehetséges, hogy megvesztegették, hogy ne mondja el az igazat, és pénzt, jó állást kapott érte. Vagy csak egyszerűen hazudós volt. Ez mese volt, de az élet is ilyen.
A Jó és a gonosz egyaránt bennünk van, mert bennünk él. Az, hogy melyik uralma érvényesül lelkünk, tudatunk és testünk felett, ez csak tőlünk függ.
Íme a jó oldal a teljesség igénye nélkül:
- Tudunk azonosulni a jóval? – Igen.
- Akarunk azonosulni a jóval? - Igen.
- Akarunk jót cselekedni? - Igen.
- Ha igen? - Az jó.
- Ha szeretnél másokon segíteni. –Az jó.
- Ha kerülöd a hazugságokat. - Az is jó.
- Vagy kerülöd az erőszakos megoldásokat. - Az már kitűnő.
Elítéled az erőszakot, azt szándékosan nem írtam le, mert van jogos önvédelem, és az is erőszak. Néha a gyengébb, és az elesettebb megvédése is csak az erőszak alkalmazásával lehetséges, ami egy nemes cselekedetnek számít.
Az erőszak alkalmazása csak végső, és elkerülhetetlen megoldása lehet a konfliktusok kezelésének, az előző sorokban leírt esetek szerint. Ez az úgynevezett végső eset.
Ebben a könyvben egy középszerű emberi lélek próbálkozik nagy gondolatokkal az újjászületésről, vagy keresi a választ az emberi lét, társadalmi problémák különböző területein, a választ a lehetséges maximális igazság megismerésének igényével.
A teljes igazság Isteni kiváltság. Tehát keressük az Istent! Ha keresed az egy igaz Istent a jóban, akkor megtalálod, megleled az igazságot annyira, amennyit a Teremtő jónak lát megmutatni az ember érdekében belőle.
A lehetséges legvalószínűbb logikai folyamatok megkeresése, megállapítása, és levezetése nem más, mint tudományos feltételezés vagy állítás, a lehetséges maximális igazság megismerésének igényével!
A tudósok vagy tudós teológusok gyakran használják a tudományos feltételezést, vagy állítást, mint arra alkalmas módszert, hogy a logikailag a legvalószínűbbnek tartott történelmi magyarázatot adjanak az élet, az emberiség, vagy a világmindenség globális megismerésére, problémáira és kihívásaira.
A tudós teológusok magyarázatai megfelelnek tudományos útkeresésnek, vagy tudományos hipotéziseknek. Sajnos gyakran ragaszkodnak ideje múlt dogmákhoz, amire könyvemben többször felhívtam a figyelmet, a teljesség igénye nélkül.
Olyan régmúlt igazságokat, melyek egykor az ókori ember számára a legvalóságosabbnak tűnhetett, azt a mai tudomány, az Isten adta tudásra, ismeretekre építkezve megcáfolta. Az ókori tudásszintre alapozott igazságok egy részét tudományos cáfolat érte, és ez is Isten akarata! Tetszik valakinek, vagy nem tetszik? Ez van és az Isteni teremtés művének megismerése a tudomány feladata, mert „tudomány nélkül a vallás vak”. /Albert Einstein/
Szeretnék megosztani önökkel további információkat, és ismereteket: A metafizika a világunkat mozgató egyetemes törvényszerűségekkel foglalkozó tudományos filozófia. A tudósok az ismeretlent kutatják a megismerés szándékával, a bizonyosság érdekében. Tudósok kutatási területei feltételezésekre épülnek.
Többek közt a metafizika foglalkozik az anyag, az energia, és az információ hármasságával.
Vagy foglalkozik a négy őselemmel, amely a testünket is alkotja.
A négy őselem, és ebből levont következtetésekkel!
Klasszikusan:
Klasszikusan:
Ég /levegő/, Föld /szilárd anyag/, Víz, Tűz. Ez a négy ellem. Ötödik ellem a Hinduizmus szerint az Éter.
Általam értelmezve:
Éter=éggel és a földel/ az =levegővel és légüres térrel, világűr finom vagy durva anyagával, a gázokkal,(a levegővel)/ az = információforrással/ az=intelligens hittel.
Általam tovább értelmezve:
Éter= világűrrel, a földet is beleértve/ az = a légüres térrel, a csillagokkal és a bolyokkal, beleértve földet is/ az =anyaggal és légüres térrel/ az = szilárd, képlékeny, folyékony és légnemű anyagokkal, légüres térrel/ az=bolygók szilárd vagy kemény merev anyagával, a kőzetlemezekkel, a magma forró és képlékeny anyagával, a csillagok tűzével, a bolygókon található vízzel, savval és gázokkal, továbbá a légüres térrel/ az= információforrással/ az =Intelligens hittel.
Anyag megmaradás törvényszerűsége az, hogy anyag nem vész el, csak átalakul, (és az átalakulás egy körforgás része.) Minden pusztulás után elkezdődik a megújulás körforgása, és a természetrészeként megváltozott új anyagként, vagy fizikálisan és biológiailag megváltozott formában ismétlés körforgásának folyamata folytatódik előröl. A megújulásnak, ismétlődésnek, újjászületés folyamata természet részeként folyamatos, és Isten akarata szerint megy végbe. Ez vonatkozik a fekete-lyukak által elnyelt anyagokra, csillagokra, galaxisokra is.
Gondoljunk a föld belsejében a maga áramlásokra, vagy a víz, a levegő körforgására, de gondolhatunk a világmindenségbe végbemenő változásokra. Csillagok születésére, és halálára! Az élet és halál körforgására is ugyan ez érvényes. Az Univerzum minden területére érvényes az anyag körforgása. Az élő anyaggal, és az élő lélek, tudat újjászületésének folyamatára is igaz ezen körforgás.
Reinkarnáció értelmezése általam:
Reinkarnáció= helyreállítással/ az=újrarendszerezéssel/ az=újjászületéssel/ az= evolúcióval (a világmindenség fejlődéstanával)/ az = információforrással/ az=Intelligens hittel.
Evolúció= a világmindenség születésével, fejlődésével, átalakulásával/ az= ősrobbanással/ az=csillagok, bolygók születésével és pusztulásával/ az=az élő anyaggal.
Élő anyag/ az= a világmindenség anyagával/ az= születéssel, fejlődéssel és átalakulással/ ez= evolúcióval.
Az élő anyagnak lelke van, mert a Teremtő által a világűr anyagából, és porából keletkezett az élet. Minden élőlény a világűr anyagának a része.
Amiről a könyvemben írok, az nem más, mint az intelligens hit!
Intelligens hit =intelligens világgal/ az =intelligens Teremtő által rendezett világgal.
Általánosságban elmondható, hogy a matematikai, a fizikai, a kémiai, a biológiai, vagy bármely tudományos ismeret a tudomány által bizonyított információkra támaszkodik. Mózes Kőtáblája a tízparancsolattal, és a Biblia is Isten akarata szerinti tudás segítségével készülhetett el, csak néha az ember beleértelmezett olyat is, amit a Teremtő nem súgott meg neki, vagy a Teremtő üzenetét félreértette, és ez vonatkozik más vallások szent könyveire is. Ezért nagy a felelősséggel a vallástanítóknak.
Akár tetszik, vagy nem tetszik, akkor is tudomásul kell venni, hogy a fejlődéstan, vagy más szóval az evolúció, bizonyíthatóan tudományos ismeretekre épül. Az evolúció kutatása, és bizonyításának folyamata nem ért véget.
A sejteknek a fajokon belüli osztódása, szaporodása, a szövetek és szervek felépítése, az élőlények alkalmazkodási képessége a megváltozott körülményekhez, és a fajok közötti átmenet/ az = evolúcióval/ az=információforrással/ az = intelligens Teremtő általi világgal.
A tudományos kutatások, felfedezések, és a tudományos eredmények, vagy ismeretek közkincsé tevése=információval/ az =a kódolt üzenet megfejtésével/ az=a szellemi mű megfejtésével, a szellemünk által.
A TUDOMÁNY FELADATA: A VILÁGMINDENSÉGET MAGÁBA FOGLALÓ ISMERETEK, INFORMÁCIÓK ÉS ÜZENETEK MEGFEJTÉSE.
A TUDOMÁNY NAPJAINKIG SOK ISMERETRE, INFORMÁCIÓRA TETT SZERT A VILÁGMINDENSÉG KÜLÖNBÖZŐ TERÜLETEIN, ÉS MÉG RENGETEG ISMERET, INFORMÁCIÓ, TOVÁBBÁ KÓDOLT ÜZENET VÁR MEGFEJTÉSRE A TUDOMÁNY ÁLTAL!
AZ ISMERETEK, AZ INFORMÁCIÓK, AZ ÜZENETEK, A VILÁGMINDENSÉGBE BELE VANNAK KÓDOLVA; EZ is TUDOMÁNYOS TÉNY!
KÉRDÉS: KI KÓDOLTA?
KÉRDÉS. MIKOR KÓDOLTA?
KÉRDÉS. MI CÉLBÓL KÓDOLTA?
AZ ISMERET, AZ INFORMÁCIÓ ÉS AZ ÜZENET =SZELLEMI TEVÉKENYSÉGGEL, MERT SZELLEMI TERMÉSZETŰ DOLGOKRÓL VAN SZÓ.
TEHÁT EBBŐL KÖVETKEZIK EGY NÁLUNK FEJLETTEBB, ÉS MINDEN TEKINTETBEN FELETTÜNK ÁLLÓ SZELLEMI LÉNY, TUDOMÁNYOSAN BIZONYÍTHATÓ LÉTEZÉSE.
SZÁMOMRA BIZONYÍTÁST NYERT, HOGY VAN EGY EMBERFÖLÖTTI HATALOMMAL RENDELKEZŐ LÉNY; ÉS EZ A LÉNY A TEREMTŐT SEGÍTŐ, NÁLUNK SOKKAL FEJLETTEBB, INTELLIGENSEBB LÉNY LEHET, VAGY EZ A LÉNY A TEREMTŐ LEHET CSAK.
„VAGYOK, AKI VAGYOK.”=AKIT A TEREMTŐ ISTENNEK NEVEZÜNK.
AZ INTELLIGENS TEREMTŐBE VETETT HITEMET NEVEZEM, INTELLIGENS HITNEK!
Én ezt a módszert igyekeztem a könyvemben megjeleníteni következetesen, döntsék el önök, hogy mennyire sikerült!
Most tessék engem megérteni, vagy most tessék kinevetni! Mert amennyiben Stephen Howkingnak igaza van, akkor a fekete lyukak, féreglyukak kutatása azt a tényt bizonyíthatja, hogy a Jézus Krisztus testestül feltámadhatott egy másik világban, Istenünk mellett elfoglalhatta méltó helyét. Ez egy következtetés, vagy hipotézis, mert a teljes igazság Isten kezében van.
Többek közt a fekete lyukak teóriáin keresztül, azt a logikai módszert próbáltam bemutatni, a mindenáron tényeket váró kedves olvasóimnak, amely logikai módszer alkalmazása nélkül a tudomány ma nem tarthatna itt. Többek közt Stephen Howkinghoz hasonló tudósoknak köszönhető, hogy a tudomány Isten segédletével itt tart. Ismereteim szerint Howking valójában nem is hitte Istent.
Ezt a módszert nevezem optimális realizmusnak.
További bizonyítási kísérlet: Keresztrejtvényben a megfejtet részek tények. A megfejtet részek másként fogalmazva részismeretek, és segítségükkel következtethetünk, illetve választ kaphatunk a rejtvény helyes megoldásra. Ez is tény.
Valamit itt is el kell mondanom annak ellenére, hogy minden porcikám tiltakozik az ellen, hogy leírjam.
Mert újabb kétkedést kiváltó valószerűtlen történetet mesélek el, a velem megtörténtekből.
Az ember életében voltak és még előfordulhatnak sorsfordulók. Az egyik sorsforduló előtti felfokozott vagy feldúlt, erősen nyugatalanytó lelkiállapotom egyik kezeléseként, nagy erdei sétába kezdtem..Az erdei barangolás nálam megszokott kikapcsolódásom napjainkban is. Sokfajta érzésem volt már erdőben, de olyan mint azon az ominózus napon soha! Sokáig gondolkodtam, hogy leírjam.
Baráti körben beszéltem erről, de leírni nem volt kedvem, a gyakran ismert reakciók miatt.
Talán 14-15 éve, hogy történt.(Azóta semmi ilyen rendkívüli eseményben nem volt részem.) Nagy távolságot barangoltam be, és már gyermekromban, és később is gyakran felkeresett helyre érkeztem nagyon elfáradva.
Furcsa érzés kerített hatalmába. Olyan érzésem volt, mintha kicsit álmodnék. Tudtam, hogy hol járok és mégsem olyan volt a táj amilyenek megismertem, vagy amilyenek normálisan kinéznie kellett volna realitás érzékeim szerint.
Egy földes útra kellet volna az erdőben rálelnem, ezzel szemben egyenes bitumenes útra leltem.
Furcsa volt minden. Egy folyamatos távoli búgó hangot hallottam. A trafók közelében halható hanghoz volt hasonlatos. Mintha egyedül lennék a világban olyan érzésem támadt.
Ismertem az út irányát. Ebből arra következtettem, hogy egy ipari utat építettek. Erről soha nem hallottam. Megnyugtattam magam, hogy 2-3 éve annak, hogy erre jártam, és az idő alatt sok minden megtörténhetett.
Felmásztam egy fára, hogy a tájat és az ismerős helyeket, vonulatokat szemügyre vegyem. Megint olyan érzésem támadt, mintha nem teljesen olyan lenne a táj, mint amilyenek megismertem. Többször ráléptem az útra és vártam. Gondoltam, hogy elindulok egyik irányban rajta, de valami rossz érzés kerített hatalmába, és már nagyon fáradt is voltam. Még a hazafelé vezető vissza út is hosszú volt, ami a kedvemet szegte. Az is igaz, hogy visszafele is mehettem volna azon az úton egy rövid ideig, de valami rossz érzés nagyon taszított az úttól.
A hazáig még hosszú út várt rám, ezért hazafele indultam, kikerülve azt a részt is a műúton, ami esetleg útba eshetett volna. De lehet az is, hogy egy gombázó terület a közelben esetleg mégis jobban érdekelt.
Párhétre az eset után a kíváncsiságom által hajtva, ismét felkerestem a területet. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy meglepődtem a látványon. A göröngyös és hepehupás utat megtaláltam. De nyoma sem volt a környéken az általam, érzékszerveim által megtapasztalt műútnak.
Azóta a terület közelében élek, és hasonló abnormális dolgot nem tapasztaltam soha. Mindössze egy kisebb furcsa érzés átsuhan rajtam, amikor a terület közelébe érek. Ez már azt hiszem normális.
Az eset érdekes, és további információt tartogat. Az a bizonyos göröngyös, földes út abban az időben egy bányához, ma egy kisebb erőműhöz vezette el. A feltételezéseim szerint a műútnak is oda kellett volna vezetnie.
A bányát tíz éve bezárták. Az abnormális eset idején még működött, és ezért a búgó hang majdnem normálisnak tűnhetett. Valahogy nekem mégsem tűnt annak. Erősebb volt a hang, és minden irányból jött érzéseim szerint. Legalább is a hang pontos irányát képtelen voltam behatárolni. Pedig az agyamat kényszeríteni próbáltam a hang irányának a meghatározásánál, a bányairányának elfogadására. Pontosítva arra, hogy a bányából, bánya felől jön a hang.
Most jön a lényeg: A bányát tíz éve, hogy bezárták. Tavaly egy modern erőművet építettek a helyére. Igaz, hogy ennek olyan búgó hangja sincs, mint a bánya villamos turbináinak. Kérdés: Kitudja megmondani, hogy mi lesz száz, vagy kétszáz év múlva ezen a területen?
Az élet és a halál egy körforgás. A világmindenség része, és mégis ezen két fogalom elválaszthatatlanul kötődik a gondolkodásunkhoz. Az élet és halál egyedi, és megismételhetetlen. Nincs két egy forma élet, és nincs két egyforma halál.
A lélek újjászületésében vetett hitem egyre erősebb, és erősebb. Nincs és nem is lehet más egyéb hit számomra, a jelen tapasztalatom és tudásom szerint, és nem az előzőekben leírtak győztek meg erről elsősorban. Ez csak egy olyan abnormális esemény, aminek ebben az életben a megtörténése a paranormális eseményekbe beleillik, és nem is kapcsolom Istenhez. Inkább azt az érzést erősíti bennem, hogy van valami más is, amire semmi bizonyítékom nincs, de én megtapasztaltam és le kell írnom.
Meggyőződtem arrol is másként, és életem résztapasztalása a bizonyság arra, hogy van lélek a testben, amely képes elhagyni a testet és segít a testen szükség esetén. Persze nem hiszem, hogy mindig segített, vagy mindig segíteni tud a lélek a testen. Mert a test halála bekövetkezik törvényszerűen az élet, és halál körforgásának része ként, és ez a normális. Az is igaz, hogy a testünk elhagyása sem nevezhető normális állapotnak, amikor a tudatunkkal bámuljuk a testünket.
A saját bizonyosságomat mások bizonyossága is megerősíti. Mert velük is megtörtén hasonló abnormális jelenség, amely a testnek, a lélek általi elhagyásának átélését jelenti.
Tudom, hogy sokan voltak halál közeli állapotban, és mégsem élték át ezt a nagyszerű érzést.
Én meg a legjobb tudásom szerint, sosem voltam abban a halál közeli, a szív leállás utáni állapotban, és mégis átéltem a léleknek a test fölötti hatalmát!
Ekkor meggyőződtem arról, hogy a lélek, a tudat vagyok én, mert felűről láttam a testemet, mintegy tehetetlen, és segítségre szoruló testet, és nem fordítva. Nem a testemből láttam felszállni valamit, hanem én emelkedtem a testem fölé. Ezért a lélek, a tudat létezése a testöl függetlenül is számomra tény.
Ez bizonyság arra, hogy a tudatunk eltudja hagyni a testet, és mindent megtesz a test állapotának javítása, illetve a megmentése érdekében. Azt nem tudnám megmondani, hogy miért? Talán a lélek olyan mint egy gondos gazda?
Ez idáig a bizonyosságban nem jutottam el.
Lehetséges, hogy ez számomra vissza van. Lehetséges az is, hogy a bizonyságról már nem fogok beszámolni soha!
De lehet, hogy más a lélek bizonyosságáig sem jut el. És lehet, hogy más eljut arra a bizonyosságra, amire nekem várnom kell, vagy amit én soha sem érhetek el, nem élhetek át úgy, hogy onnan visszaút is vezessen ebben az életemben.
Mondhatnám, hogy a Lélek könyvében leírt csodálatos megmenekülésem is, a lélek, a tudatom földöntúli hatalmának köszönhető, de én ilyet nem mondok, mert az én lelkem felett egy hatalmasabb lélek vagy tudat dönt. És ez a lélek a Teremtő Isten, vagy annak szolgálói, akik végrehajtsák a parancsait.
Tehát én magam meggyőződtem arról, hogy van lélek, tudat a testen kívül, és ezen lélek különválva a testemtől bizonyítja, hogy én magam vagyok a lélek, a tudat az öröklétben. Az emberi test a legújabb tudományos bizonyíték szerint, a világűr atomjaiból keletkezett, és halála után a test, atomjaira bomlik szét.
A Teremtő Isten pedig az egész világmindenség folyamatát elejétől, a végéig irányítja szerintem!
Tehát; amennyiben van a testemet elhagyni képes lélek vagy tudatom, ami bizonyságot nyert általam, akkor kell, hogy legyen egy ennél a léleknél hatalmasabb lélek, amely az egészet átlátja, össze fogja és irányítani képes. Ez jobb szó híján a minden lélek fölötti lélek, a legfőbb lélek, maga a mindenséget uralni képes lélek a Teremtő Isten.
„ A SOKFÉLE TUDÁS NEM TANÍT MEG ARRA, HOGY INTELLIGENS LÉGY!”
A tudás és az intelligencia két különböző dolog.
A tudásismeretünk egy feldolgozatlan ismeretanyag. Az intelligencia, a tudás értelmes hasznosítása.
Ezért van az, hogy egy iskolázottnak mondható személy káromkodik, hazudik, csal, lop, sőt gyilkol, mert ezeken a területeken elért tudásának értelmezésével problémái vannak.
Sőt, ez ad magyarázatot a rasszizmusra is.
Mert tessék tudomásul venni, hogy genetikailag minden emberi lény egy fajhoz tartozik!
Aki ezt nem tudja, vagy nem akarja megérteni, az nem intelligens ember. A Teremtő számára csak ember van. A rasszokra mondom, hogy azok nem büntetések, és semmiféle előnyt és hátrányt nem jelent, és egyik sem különb a másiknál a Teremtő számára.
Sok mindenbe tévedhetek, és mondhatja más, hogy a tudáshiányos ismeret szülte gondolataimat!
A válaszom az; hogy nekem legalább szült valamit, mert használom a fejem.
Persze a tévedéseimre csak egy válasz lehetséges:
Tovább nyújtózkodtam, mint a tudástakaróm ért.
Zavarni zavar.
De rendületlenül megyek az utamon tovább, mert ez az út az én utam!
Az anyag gondolkodik, és érez, és van amelyik anyagnak lelkiismeret furdalása is van.
Mert a gondolkodó anyag a teremtés része.
Az ember mint a teremtés része, egy gondolkodó anyag.
Gondolkodó anyag az ember, a teremtés részeként.
Az anyag része az agyunk is.
Az agyunk is anyag.
Agyunkkal gondolkodunk a jelen tudtásunk szerint.
Agyunknak a gondolkodásra használt részét másképp fogalmazva, eszünknek, tudatunknak nevezzük.
A tudatos rész az agyunk gondolkodásra teremtet része, az embert szolgálja és segíti.
Elménk tudatos részét nevezzük észnek!
Az agyunk tudatos és gondolkodásra használt részéről most ennyit.
Ez idáig úgy néz ki, mintha az anyag hozta volna létre az agy tudati és a tudatalatti részeit!
Az anyag mint teremtő erő?
A tudatalatti részt, ösztönös résznek mondjuk, mert ösztönösen a tudatunktól függetlenül is tudja a dolgát a szervezetünk irányításának magas szintű működtetését biztosítja!
Az agyunk tudatalatti működésének bizonyítéka, a szervezetünk fejlődését, működését irányító képessége, amely rész a meg fogantatástól, az egész életünket végig kíséri.
a / A sejtek osztódásának és szaporításának irányítása.
b / A sejtek, és a szervek növekedésének irányítása.
c / A szervezet védekezőképességének irányítása.
Tehát megállapíthatjuk; hogy az agyunk tudatalatti része ösztönösen is tudja azt, hogy mikor, hol és mit kell tennie. Ez tőlünk, vagy az ismert tudatunktól teljesen független és tény!
Ha ez idáig még mindig úgy nézett ki, hogy az anyag hozta létre, és működteti az agy tudati, és a tudatalatti részeit, most ideje átgondolni!
Amennyiben ösztönösen tudja a tudat; akkor tudatos részről van szó, és ösztönösnek csak azért nevezzük, mert a tudatunktól független tudatunkról van szó! Na erre varjunk gombot!
Mert a tudatunktól függetlenül is tudja, hogy mit kell tennie.
Ezt nevezem tudat alatti tudatnak, amely tudat, a tudatunktól függetlenül is működik.
Tehát az agyunk tudatos résztől független, és önállóan gondolkodó, tudatos döntési képességekkel rendelkező rész a tudatalatti tudat!
Amennyiben a szervezetünk működését a tudatalatti, a tudatunktól független tudat irányítja; akkor az agyunk tudatos részét is a tudatalatti tudatunk irányítja! Mert a tudatos részt is a tudatalatti agy hozta létre a lehető legjobb, legkedvezőbb feltételekkel, amellyel rendelkezni képes.
Megállapítható:A tudatalatti tudatunk a materiális anyag, testünk felet áll és irányítja, fejleszti azt!
Így válhat igazzá azaz állításom, hogy a sejtek egyesülése, a fogantatás után a Teremtő által kiválasztott lélek átveszi az irányítást, és a megfelelő gének kiválasztásával, tudatos osztódással létre hozza a szerveket, és szervrendszereket, és végül az embert az emberi agyvelővel, a kisaggyal, és a tudatos és a tudatalatti részekkel.
A lélek a tudatalattiban fejlődik és irányít! Amennyiben ellentmondást vélsz felfedezni írásomba, az az én hibám, mert a mai tudásomból, csak ennyire telik. Soha sem dicsekedtem parányi agyamnak, hatalmas képességeivel. Mert nincs is mire fel. Nem vagyok egy tudós, vagy hatalmas tudással megáldott ember.
Ezt állítom, és ezt az állítást más élőlényekre is vonatkoztatva fenn tartom!
Mert náluk is elvégzi a tudatalatti lélek, a tudatos fejlesztést, irányítást. Amelynek korlátot szab a Teremtő általi fajok közti átmenet korlátozása. Lehet, hogy nem volt mindig így? Ez válasz is lehetne az evolúciós folyamatok megszakadására is, az ember, és emberszabású majom közti átmenti folytonosság megszakítására is.
Több bizonyíték szól az mellett, hogy az evolúciós folyamat a fajok közt is létezett, és nem csak egyedekre korlátozódott valamikor, és lehet, hogy ma is létezik, csak még nincs kellő bizonyíték rá. Egyedekben is a lélek, a tudat alatti tudat irányítja az evolúciós folyamatokat a Teremtő akarata szerint!
A fajok közti átmenet folyamatát a Teremtő irányítja, és korlátozza a szándéka szerint.
A lélek a tudatos gondolatainkra, és cselekedeteinkre reagálva döntéseket hoz.
Tudatos pozitív döntéseinkkel segítjük a tudatalatti lélek működésének hatékonyságát. Persze tudom, hogy ez most szkizofrénia is, és nehéz eldöntenem a testi létben, hogy első számban, és első személyben kiről is kell beszélnem. (A lélek vagyok a tapasztalataim szerint, és mégis kívülállóként beszélek "róla" gyakran))Néha keverem és ellentmondok látszólag önmagamnak. Tudati rész az ész, és az agyunk irányítja a cselekedeteinket. A tudati ész, agy korlátait a lélek által; a tudatalatti irányítás határozza meg. A korlátaim bezáródtak nekem is itt!
Tehát megállapíthatjuk, hogy a tudatalatti tudatunk az anyag, és az agyunk tudati része felett álló tudat, mert nélküle nem lehetséges a sejtek, szervek és szervrendszerek és a fajok létre jötte, fejlődése, osztódása, szaporodása sem!
Leszögezhetjük, hogy az agyunkat, a tudatunkat is a tudatalatti tudatunk hozta létre.
A tudatalatti tudatunk a lélek, a lelkünk maga.
A tudatalatti tudatok irányítják az evolúció részeként a szerves anyagrészecskék, a vírusok, a baktériumok, a mikrobák alkalmazkodási, szaporodási, változási és fejlődési képességeiket is.
Az ősrobbanást, és az evolúció fejlődését, továbbá az élet és az ember fejlődését az ősanyag részeként sok milliárd lélek segítségével a leghatalmasabb tudatalatti tudat, a legnagyobb lélek, a Teremtő Isten irányítja!
Szerintem minden gondolkodó lény tudatában ott van a Teremtő, csak elő kell hívni!
Az ősanyag fejlődésének véget nem érő folyamatát, és a sok önálló lélek fejlődését az ősanyagban a Teremtő Isten irányítja!
A tudósok elmondják, hogy abban az esetben amennyiben több lehetséges megoldás, vagy hipotézis kínálkozik egy adott témakörben, vagy egy konkrét ügyel, dologgal kapcsolatban, akkor mindig a legegyszerűbbnek kínálkozó megoldást, vagy hipotézist kell választani!
Tehát a legkézenfekvőbbnek ígérkező megoldásnak kell teret engedni, vagy utat nyitni!
Így számomra a legegyszerűbb megoldás, vagy hipotézis a világ teremtésére, az ősrobbanásra,
a csillagok születésére, pusztulására, a bolygók, és a bolygórendszerek kialakulására, és működésére, a Föld születésére, fejlődésére, az evolúcióra, a földi élet kialakulására, az ember evolúciós fejlődésére a legegyszerűbb magyarázat, amennyiben úgy tetszik a legegyszerűbb hipotézis a világmindenség evolúciós folyamatára, és beleszámítva a földi életet evolúciós folyamatát is, a mindenre vonatkoztatható megoldás, az intelligens hit, az intelligens Teremtő által alkotott világban való hit!
Az optimális realista gondolkodással bizonyítható, mint a lehető legegyszerűbb, és a legkedvezőbb változat, az összes hipotézist figyelembe véve, és így minden kérdés, vagy rejtett, vagy kódolt információ előbb, vagy utóbb megfejthetővé válik a Teremtő akarata szerint!
Senkinek nincs joga a józan ész, illetve az Istennel szemben cselekedni, és valótlant állítani szándékosan csak azért, mert másként az egyházi tévedéseket be kéne ismerni.(A tudomány által megcáfolt vallási tézisekre gondolok!)
Mert az ember tudását gyarapítva súg a Teremtő! Az ember akkori lehetséges tudását foglalta kőtáblába Mózes, az akkori tudásának megfelelő technikai fejelődés szintjén, amely tudás a napjainkban is érvényes és az embert segítő parancsolat!
El kéne végre ismerni, hogy a szentkönyveket emberek írták, és az akkori legjobb tudásuk szerint, de néha, néha többet akartak tudni és leírni, mint amennyi tudással Isten az idő tájt megáldotta őket. Ez a lényeg.
De az is lehet, hogy csak az emlékezetük csapta be őket. Minden esetre a hibák elismerése, felismerése Istenek tetsző cselekedet. Amikor írták a szentkönyvekben a valótlan állításokat, azok akkor is valótlan állítások voltak, az akkori tudásuknak, erkölcsi érzékeiknek ahogy akkor megfelelt. De nem szándékosan megtévesztő hazugságok, csak emberi hibák voltak, mert az akkori tudásukkal nem ismerték fel a tévedéseiket!
De az akkori hibák elbagatellizálása, vagy bonyolult tudást igénylő magyarázata álca, hazugság. Rejtélyes keresztrejtvénybe illő, bonyolult teológiai ismertekbe burkolt ember általi magyarázata, napjainkban hazugság, bűn és Istenkáromlás. Mert a mai Istenadta tudásunk szerint minden normális ember láthatja, hogy napjainkban tudatos, és szándékos félrevezetésről van szó. Ez Istenhez és a XXI. század emberéhez méltatlan, méltánytalan. Mert egyszerűen leírt rossz, és gonosz cselekedeteket, vagy igaztalan állításokat próbálnak magas tudás szintnek álcázott magyarázatokkal menteni, mentegetni és azt állítva, hogy ezt egy mai ember általános műveltséggel nem érti, de kétezer évvel korábbi korban élő írástudatlan ember igen is értette. A cél nem szentesíti az eszközt. Ez csalás. A csoda, vagy esetleges tévedés megelőzheti a tudást, de a hazugság soha!
Az a bizonyos Istennek tulajdonított sugallat vagy megérzés, az Istenadta tudásunkat nem írhatja felül, mert Isten csak annyit enged a teremtés művébe beletekinteni, amennyit az ember érdekébe jónak lát. Azért adta az embernek az észt, hogy az embernek fokozatosan fejlődjön a tudása az Isteni teremtés megismerésében. De nem elszakadva a hit, az erkölcs, és a humanizmus alapelveitől. Nem elszakadva az örök érvényű TÍZ PARANCSOLATTÓL!
Aki a tíz parancsolatot igazán vallja és hiszi, az nem taníthat hazugságokat, és rossz, gonosz dolgokat! Az átértelmezés vagy állértelmezés a ma élő ember becsapását szolgálja. A cél nem szentesíti a csalást, vagy a hazugságot!
Porból lettél és porrá leszel.
Ez a mondás akkor is igaz és helytálló, ha materiális gondolkodás szerint, nem az Isten teremtette az első embert agyagból, mert minden visszavezethető a képlékeny és fortyogó anyagig.
A képlékeny fortyogó anyagból lett a szilárd anyag, és a savas, kénes vízgőz, a sós víz, amiből a materiális világnézet szerint az élet létrejött.
Nekünk emberi lényeknek a por milligrammnyi kis anyagi részecske. A világmindenséghez képest a föld is egy milligrammnyi részecske. Egy porszem.
A materiális világszemlélet logikája szerint volt a szervetlen anyag, amely különböző erőknek, hatásoknak kitéve és következményeként alakul képlékeny, fortyogó anyaggá.
Ilyen erőt az anyag szerkezet különbségéből, az anyagszerkezet tömegének eltérő volta, és egy másra gyakorolt hatása hozhat létre.
Tehát az anyagmozgásba jön, és ez az erő hőt, gázokat és energiát termel. A nehezebb, a sűrűbb, a nagyobb tömegű anyag elkezdi nyomni, tömöríteni a közelében lévő lazább szerkezetű anyagot.
Az anyag belső szerkezetének különböző irányú mozgásai hozzák létre az anyag egészének mozgását, azt a nukleáris láncreakciót, amely az ősrobbanáshoz vezetett vagy vezethetett. A világmindenség mozgását a teremtés részeként, és a teremtés végtelenbe tűnő folyamatát, amely Isten szándéka szerint alakul. De ma már a tudósok, az ősrobbanást is kezdik kétségben vonni, és beszélnek sötét energiáról, anyagról is, amely az egész világmindenséget mozgatja, tágítja a látható világunkat, és több van a láthatatlan sötét anyagból, mint a látható anyagból.
A jelentudásunk szerint: Az anyagi világ legfejlettebb, a legbonyolultabb része az Isten alkotta ember.
Az ember legbonyolultabb része az emberi agy.
Agyunkkal érzékeljük, látjuk a körülöttünk elterülő világot. A világ és a világmindenség állandó változását, az anyagmegmaradás törvényszerűségét. Az anyag nem vész el, csak átalakul. A porból lettél és minden porrá leszel igazságát, a lélek, a tudat a Teremtő általi újjászületésének hittételét.
Evolúció Teremtő adománya!
Optimális és realista gondolkodással bizonyítható, mint a lehető legegyszerűbb, és a legkedvezőbb változat az őszes hipotézist figyelembe véve, és így minden kérdés vagy rejtett,
vagy kódolt információ, előbb vagy utóbb megfejthetővé válik a Teremtő akarata szerint!
Nem láttad az ősrobbanást és mégis volt.
A tudósok állításai sokszor megdőlhetnek. A hit az örökkévalóságban gyökerezve él.
Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a”Vallás a tudomány nélkül vak”. /Albert Einstein/
Az emberiség Isten akarata szerint benépesíti az egész világot.
Az élet keletkezésének vizsgálata, a fajok eredetének vizsgálata Isten szándéka szerint betekintést nyújt a tudomány segítségével, a teremtés csodálatos művébe.
A világunkban a teremtés eredetének tudományos vizsgálata Isten akarata szerint alakul, fejlődik.
A vallás a tudomány nélkül partra-vetett hal lenne, és nem tarthatna itt, de ez fordítva is igaz.
Isten célja az emberrel az, hogy az ember mindenkori fejlettségének, és érettségének megfelelő tudással rendelkezzék. Az ember mint alkotó, jóravaló teremtő lény, szolgálja Isten teremtő akaratát!
Az ember már évezredek óta ismerkedik az Isteni alkotás csodálatos lehetőségeivel.
Az ember az alkotás elsajátítása közben meg ismerkedik a pusztítás szörnyű fegyvereivel.
Ember az ördögi, a rossz kísértésének, gondolatnak engedve gyakran rombol, pusztít és gyilkol.
Sokszor tette, teszi ezt Istenek nevében, vagy Istenre hivatkozva is.
Ember tőled függ, hogy az Isten által reád ruházott felelősséggel élsz, vagy vissza élsz!
Minden vallástanítónak fel hívom a figyelmét arra, hogy Isten előtt minden vallás, ember egyenlő, és az Isten ítélet minden vallást, minden vallástanítót és embert utolér!
A másoktól megszerzett ismeretekre építkezve, és azok segítségével próbálkoztam bizonyítékokat gyűjteni, és összerakva értelmezni azokat. A legtöbb tudós is így építkezik. A példát próbáltam követni, és nem tudósként!
/Török/
IV.rész.
Intelligens hit.
Most az általam megélt történetekkel szeretném kiegészíteni a Lélek Könyvét:
A történetek elsősorban a saját életem eseményeiről szólnak, amely történéséket sokáig figyelmen kívül hagytam és nehezen, csak hosszú idő után vezettek el Istenhez. Persze más személy számomra hiteles történeteiről is szívesen beszámolok.
Az én személyes tapasztalataim és mások beszámolói, amit bizonyítani nem tudok, és mégis muszáj róluk írnom. Mert ezen események hatására tértem meg, és ezek az események vezettek el a Lélek könyvem megírásához. Talán bátorítással is szolgál mások számára is, hogy elmondják, elmeséljék saját élményeiket!
Biztos vagyok abban, hogy sokkal több kisebb, vagy nagyobb szerencsés véletlen, illetve szerencsétlenség befolyásolta sorsunk alakulását, mint amennyit emlékezetünk megjegyzett és Istenre, Isteni gondviselésre csak kevesen gondolnak!
Én hiszek az isteni gondviselésben, mert hiszek Istenben.
Elmondok egy történetet életemből és tudom, hogy ez a történet számomra egy objektív tény:
A kerékpárommal 12 éves gyermekként egy lejtős úton ereszkedtem lefele. A kontra, vagy másként mondva, fogalmazva a hátsófék nem fogott, pedig többször is körbetekertem. Kétségbeesés lett úrrá rajtam. A lejtős utat egy forgalmas főút keresztezte, és a főúton száguldoztak a közeli kőbánya köveit szállító tehergépkocsik egymást követő konvojai. A kereszteződéstől kb. huszonöt métere lehettem.
A gondolatom a halálfélelmem és a megmenekülés lehetőségei közt ingadozott. Hazudnék amennyiben azt mondanám, hogy biztosan gondoltam Istenre is. Nem emlékszem erre. De az biztos, hogy átfutott az agyamon a megmenekülés paranormális lehetőségeinek több változata is.
Az egyik lehetőség az volt, hogy amennyiben szerencsém van, akkor a keresztező főúton két autó között áttudok száguldani, és valahol a kereszteződés másik oldalán landolók.
Egy másik lehetőségként az villant be, amennyiben úgy tetszik még képtelenebb lehetőség, hogy egy tehergépkocsi kerekéről visszapattanok, és valahogy csak megúszom gázolás nélkül élve.
Az utolsó paranormális menekülési emlékképem az volt, ahogy a lejtős úton haladtam lefelé és láttam, hogy egy árok vége kb. félméterre beért az általam használt lejtős útra és ez az árok, a keresztező főúttal párhuzamos árok volt az utolsó gondolatom.
Arra gondoltam, hogy az árok szélébe belehajtok. Majd elfordulok az árokban derékszögben és így elkerülve azt, hogy a keresztező útra kiguruljak, kihajtsak. Az utolsó méterekre nem emlékszem. Amikor magamhoz tértem zúgó fejfájást, és más testtájról is éreztem fájdalmat. A fülemből folyt a vér, a lábam a kezem is vérzett. Az árokban a kerékpáromon ültem, a kerékpár kormánya kifordulva a hasamnak szegeződött. Az árok baloldala ezen a részen terméskővel volt és van kirakva ma is. Az igaz, hogy az árkot azóta le járda-lapozták. Sérüléseimet valószínű, hogy ezek a kövek, és a kerékpár okozhatta.
Megmenekültem!
Ez volt az első értelmes gondolatom és csodák, csodája meg tudtam mozdulni. Ahogy hátranézve körülnéztem, egy teherautó állt a kereszteződés után.
A kereszteződésben egy férfi közeledett felém és látva, hogy hátra nézek annyit kérdezett:
– Mi van gyerek? - Jól vagy? - Segítsek? - Nem kell, - jól vagyok, feleltem neki gyorsan és hatalmas zavart, szégyent érzetem, és egyedül akartam maradni.
Az ember több kérdést nem tett fel, és szó nélkül megfordult, és beszállt a teherautóba, majd elhajtott. Én eleinte csak nehezen szedtem össze magam. Ahogy sikerült összeszednem magam az első teendőm az volt, hogy a kerékpárt üzemképes állapotban hozzam, és utána elindultam a kerékpárral a kb. három-négy kilométere lévő gyógyszertárba gyógyszerért az idős szomszédnéninek, mert az eredeti úti célom az volt a balesetem előtt, hogy gyógyszert hozok neki.
Útközben egy patak mellett lemostam magamról a rám száradt vért, és a szakadt, véres ruhámat is egy kicsit rendbe tettem. Miután gyógyszert kiváltva hazaértem és átadtam a szomszédnéninek a gyógyszert, köszönetet nem várva beszaladtam a szobámba, és lefeküdtem, mert komoly fájdalmaim voltak. Fejfájás, hányinger, remegés, gyengeség és fájdalmas zúzódások a különböző testrészeimen, amiről nem akartam beszélni senkivel. Másnapra már a szokásos megszokott zúzódásokkal teli normális gyerekként keltem és elkezdtem egy új napot, 1968-ban.
Paranormális esemény vagy csoda, egyenlő azzal, hogy nincs rá ésszerű természetes magyarázat.
Ezt a kis történetet azóta is a féltet emlékeim közt őrzöm, és mégis hosszú éveknek kellett eltelnie, hogy megtérésemhez hozzájáruljon. A hitetlenségem volt a fő oka, hogy nem vettem tudomásul a csodát, és nem akartam hinni, hogy ez a csoda velem megtörtént.
Nem akartam hinni a szememnek, az agyamnak, az eszemnek. Ez a paranormális esemény számomra objektív tény volt, és mégsem akartam hinni a csodában.
Ez az eset jó példa arra, hogy van amikor nem akarunk hinni a szemünknek, agyunknak, mert annyira valószerűtlen a megtörtént esemény. A saját szememmel láttam és részese voltam, benne voltam és mégsem akartam tudomásul venni, elfogadni a csodát.
A történet jól példázza, hogy sokszor mondjuk és azt állítjuk, hogy hisszük a csodát, ha látjuk, vagy ha velünk megtörténik a csoda.
De mégsem akarjuk, vagy nem merjük elhinni, mert félünk, hogy önmagunk és mások előtt is nevetség tárgyává válunk. Tehát keresünk valami kis kibúvót, magyarázatot vagy elütjük tréfával, hogy ne kelljen bevallanunk azt a tényt, hogy csoda történt velünk.
A velem megtörtént események, és történések hatására vált bizonyossá számomra Isten.
Tehát feltételezem, és ez nem bizonyosság, hogy az előző életem hibáit, bűneit jóvátegyem, ezért ha úgy tetszik, kaptam Istentől még egy újabb lehetőséget, esélyt.
A kezdés sem volt épp szerencsés, mert szülőanyám örökre eldobta az egy szülött gyermekét, akit világra hozott. Itt került egy kis piszok a kagyló belsejébe.
Első emlékeim közt egy asszonyra emlékszem, akihez nagyon ragaszkodtam, és féltem eltávolodni még párlépésre is tőle, mert tőle vártam védelmet. Ez az asszony lett az édesanyám, az aki felnevelt.
Tél volt és anyámmal a ház előtt álltunk, amikor azt láttam, hogy többi gyerek szánkózik az út túloldalán, az útpart meredekebb részén.
Anyám küldött, hogy menjek én is a többi gyermek közé játszani, de nagyon féltem és tiltakoztam. Végül is, egy nagyobb fiú segítségével sikerült neki rábeszélnie, hogy elmenjek a többiek közé.
Arra emlékszem, hogy azt kérdezgették a többiek, hogy ki is vagyok én? Ki ez a gyerek?
A nagyfiú mondott nekik valamit, és így kezdődött számomra a tudatra ébredésem, az emlékezetem szerint.
Megismertem a környéket, és lettek barátaim és ellenfeleim, haragosaim.
Egy alkalommal elmentünk a nagyobb fiukkal cseresznyét szedni, és én nem bírtam fel mászni a cseresznyefára, ezért egy kisebb akácfára másztam, amely mellette állt, és onnan próbáltam cseresznyét szedni. Sajnos letört az akácfa ága, és a földre huppantam hanyatt esve, és nem bírtam levegőt venni.
A nagyobb fiúk lemásztak a fáról és nevetve körbe álltak, és tanakodtak, hogy vajon megjátszom magam vagy tényleg fuldoklom.
Arra emlékszem, hogy nem találta a levegő az utat a tüdőmhöz, és nem tudtam levegőt venni.
Még a gyomromban is levegőt kerestem.
Hánykolódtam és dobáltam magam a földön, és egyszer csak beindult a légzésem.
Hányingert éreztem. Nehezen, de megpróbáltam a nagy fiukkal lépést tartani hazafele az úton gyengén remegve. Nagyon rosszul voltam, és hányingerem is volt.
Csoda történt? Számomra igen. Csodálatos az Isten, aki az utolsó pillanatban segített.
Persze Istenre akkor nem gondoltam emlékeim szerint.
Nem tudom, hogy iskolába jártam vagy még nem? A lényeg az, hogy az egyik haverom édesanyja megkérdezte,- hogy kinek a fia, borja vagy? És azt is kérdezte, - hogy hívnak? Válaszoltam is neki valamit, mire azt mondta, hogy - te vagy az a kis lelenc? Nem értettem, de túlságosan nem zavart. Csak hogy, amikor ezzel a barátommal összevesztem, ez a fiú úgy csúfolt, hogy lelenc.
Az elején nem értetem és arra gondoltam, hogy ez is csak egy szitokszó. Közben változtak a barátok és az ellenségek. Másoktól is azt hallottam, hogy lelenc.
Egy idő után, ez gyanús lett és kezdett zavarni. Elhatároztam, hogy visszamondom én is, ha megint valamelyik haragosom ezzel szid majd. Így is történt. Csak hogy ekkor történt a meglepetés, mert a haragosomon kívül, még a haverjaim is meglepődtek ezen, és meg indult a vita, hogy kinek van joga ilyet mondani a másikra, és ki hazudik és ki az aki nem hazudik?
Haverjaim is elmondták, hogy ők is úgy tudják, hogy sem anyám nincs, sem apám nincs, és engem a lelencből hoztak. De az is lehet, hogy zabi gyerek vagyok. Ez akkor úgy csapódott bennem le, hogy valami szörnyszülött vagyok, vagy valamiért rosszabb vagyok másoknál, amit nem bírtam megérteni és feldogozni.
Leszakadt az ég, összedőlt az általam ismert világ, és szaladtam fejvesztve hazáig.
Otthon anyámat kérdeztem zokogva, hogy mondja el, hogy kivagyok és mi az igazság?
Anyámat teljesen felkészületlenül érte a kérdésem, és először azt monda, hogy hazugság az egész. Majd zavarában elmesélte, hogy nem vagyok lelenc, csak rossz szülőanyám volt aki eldobott, és lemondott rólam, és egy pécsi ismerősöknél tartózkodtam, amikor ők rám találtak.
Most már az ő gyerekük vagyok, és szeretnek engem.
Ötévesen beköltöztünk Pécsre, és ott jártam óvodába. Itt kerültem először újsághírbe egy autó balesettel kapcsolatban, amit én okoztam úgy, hogy kirántva a kísérőm kezéből a kezem, majd átszaladtam az úton egy autó előtt. Az autó, hogy a gázolást elkerülje, egy ház oldalának ütközött. Ez sajnos egy rosszul sikerült, a bátorságomat bizonyítandó kísérlet része volt. Szerintem bőven átértem volna, de sofőr nagyon megijedt.
Nagymamám betegsége miatt visszaköltöztünk falura, és az iskolai tanulmányaimat ott kezdtem meg. Soha nem felejtem el, hogy még nem jártam iskolában, és egy barátommal egy disznóól padlásán játszottunk gyufával, és én azt mondtam neki, hogy ne gyújtsuk fel a padlást, mert a szüleinket bezárják, és sok pénzt kell fizetniük! A barátom egyből megértette, és visszavitte a gyufát, amit velem megbeszélve ő hozott ki. Így válik igazsággá,” a gyermek felelőssége is”!
Ezek után kezdtem meg az általános iskola első osztályában a tanulmányaimat.
Azt el kell mondanom, hogy több évet fogtam ki olyan tanárokkal, akik a megtorlást a brutalitásig vitték.
Az általános iskolai tanulmányaim alatt három iskolában jártam. Iskola átszervezés, költözködés és pályaválasztás miatt.
Az alsó tagozat négy osztályában három különböző tanár tanított. Elsőben és negyedikben rendes tanáraim voltak. Második osztályt és a harmadik osztályt egy idegbeteg tanárnak a fizikai, és lelki terrorját, a rosszindulatának a következményeit szenvedtem el. Dacból nem tanultam.
Örömmel jártam első osztályba. Első osztály végén megbeszéltem az akkori tanárommal, hogy a nyári nagy szünetben megtanulok folyékonyan újságból olvasni. Egész nyáron arra készültem, hogy a legkülönb én leszek olvasásból. De sajnos nyugdíjazták a tanárbácsit, és így új tanárral kezdtem meg a második osztályt, aki megtiltotta a folyékony olvasást. Most is fülembe cseng a szava. –Most jöttem a főiskoláról, és csak tudom, hogy második osztályban tilos a folyékony olvasás!
Megfenyegetett, hogy egyest ad, és tanári írásos megrovásnak a kilátásba helyezésével megpróbált szótagolva olvasásra bírni. Azt mondta, hogy amennyiben ezt nem tanulom meg, úgy az előzőekben felsorolt következményei meglesznek. Én elsőben gyönyörűen tudtam szótagolva olvasni, de most nem ment. A tanár pedig osztotta a beírásokat és az egyeseket. Kínomban már énekelve olvastam és elkezdtem dadogni. Egyik alkalommal a büntetésem az volt, hogy le kellett térdelnem a sarokban és nem mehettem haza a tanítás végeztével.
Kértem a tanárt, hogy engedjen el pisilni, de azt válaszolta, hogy ne hazudjak neki, mert ő biztosan tudja, hogy nem kell nekem pisilni! Így szenvedtem egy, két órát, amikor végre elengedett és haza mehettem. Sajnos a vizelet visszatartása miatt nagyon erős fájdalmaim keletkeztek, és hazafele az út mellett az árokpartját vettem célba, mert tovább képtelen voltam menni. Az árokpartján lefeküdtem, hogy ne lásson senki és meg próbáltam pisilni, de sajnos nem sikerült.
Ott kínlódtam, jajgattam és sírtam az árok szélén, amikor odajött egy néni a nem messzi házból és megkérdezte, hogy mi bajom van? Elmondtam neki, hogy mi történt velem, és azt is, hogy nem tudok pisilni. Azt válaszolta, hogy a velem történtek az kegyetlenség, és súlyos betegséget is kaphatok. Én kértem, hogy hagyjon magamra, mert szégyenlős vagyok. Magamra maradva csak lassan, kínlódva, apró cseppekben meg, meg állva, lassan meg indult a vizelet. Sikerült és kibírtam, mert az biztos, hogy a jó Istent is segítségül hívtam.
Negyedik osztályban egy új tanítót kaptunk, és véget ért az áldatlan állapot, amiben részesültem..
Igaz, hogy egy jó paprikásról itt is lemaradtam, de ez csak tanári figyelmetlenség volt, és nem szándékos gonoszság.
Ötödik osztályt átszervezés miatt egy másik iskolában kezdtem el és fejeztem be.
Az ötödik osztályban annak ellenére, hogy nem bántott senki a tanárok részéről, mégis csalódást okozott. Tudatosan ráhajtottam, hogy úttörővezető legyek, és a tanáraim támogatását is élveztem, de sajnos a pajtások leszavaztak. Nem-sokra rá az egyik pajtásommal, már disszidálni akartunk Amerikába. Ez a skizofrénkollaborálás, a rendszer-ellenességgel végig kísérte a fiatal életemet. Most ilyen formában. De kitudja, amennyiben sikerül a tervem, mi történik ezek után? Ötödik osztályt befejezve a nyári szünidőben költöztünk Komlóra, és itt fejeztem be az általános iskola tanulmányaimat, az alábbi tanulságos nevelési módszerek segítségével.
Mikor az Általános Iskola hatodik és hetedik osztályában jártam, előre bocsátom, hogy nem voltam egy könnyű eset. Ez idő tájt történt velem az a csoda, amit már leírtam és nem lehetett véletlen, és nem lehet emberi ésszel másképp magyarázni azt a kerékpár balesetemet csak úgy, hogy Isteni csoda történt. Erről itt, nem kívánok többet szólni.
Egy falusi fiú bele csöppen egy civilizáltabbnak hitt városi életbe. Új szavakkal, kiejtésekkel és új szokásokkal találtam magam szemben. Abban az időben általános szokás volt, hogy a gyerekek a közeli meddőhányón és más egyéb helyekről ócskavasat gyűjtenek. Új barátaimmal én is sok vasat gyűjtöttem. Esténként a közeli szemétdombon és az Iskola közelében lévő betonépítményen játszottunk.
A település minden rendű és rangú gyermekét vonzotta ez a hely.
Az épület ajtajának és rácsainak ellenállása próbára tette sok gyermek erejét.
Egyik alkalommal amikor az egyik barátommal épp ott játszottunk, hogy ne szépítsem a dolgot, látva az építmény rácsainak sanyarú állapotát, és hogy a lélek tartja az építményhez, amely általában pöcegödörként volt emlegetve a gyerekek között. Tehát ócskavas gyűjtő és egyben szakértő szemmel megállapítottam, hogy kiesebb erőfeszítés árán az előttünk ott logó lélek tartotta rács, amely már csak egy helyen volt rögzítve, leküzdhető akadály számunkra. Úgy éreztem, hogy könnyen hozzájuthatunk ehhez az ócskavashoz, amely már rég nem töltötte be az eredeti funkcióját. Amire nem is gondoltunk, hogy mi célból van az ott.
Így azt a bizonyos, és még ellenálló részét a rácsnak leküzdve, egy jobb sorsot, a beolvasztást szánva neki elhatároztuk, hogy másnap a tanítás után leadjuk a méhben és osztozunk a megérdemelt jövedelmen.
Barátomnak másnap délután tanulnia kellett, és nem engedték el játszani. Most neki ez volt a szerencséje. Én pedig örültem, hogy nem kell osztoznom az ócskavas árán.
Tudom, hogy ez nem volt szép tőlem. De kérem, hogy senki ne irigyelje ezt tőlem, mert megfizettem az árát kamatostul! Még a családom is fizetett. Másnap az iskolában, rendkívüli iskolagyűlést hívtak össze. Az egész iskola tanárostul, és tanulóstul ott sorakozott az udvaron.
Az igazgató valami igen szégyenteljes dologról beszélt, ami az iskola történetében szerinte példátlan, és egyedülálló eset volt. Valami derítő vasrácsáról beszélt, amit valami igen gonosz és elvetemült tanuló tönkre tett, és még nyerészkedett is rajta, leadva azt a méhben.
Még arról is beszélt, ha egy szikrája pislákol a becsületnek az ilyen emberben, akkor önként jelentkezik!
Igaz hogy belém nyilallt az a gondolat, hogy az eset és az én esetem közt, mintha valami hasonlóság lenne és ez a gondolat átsuhant rajtam, és mérlegeltem is gyorsan a helyzetemet. De nem voltam biztos abban, hogy rólam van szó, így nem jelentkeztem. Nem ismertem magamra. A rács már rongált volt és eredeti funkcióját már régóta nem tudta betölteni. Mi "csak" befejeztük a rongálást, és kárt szinte nem is okoztunk, mert nem mi vertük szét az építményt. Valahogy az arányosság a gonoszsággal, az elvetemültséggel sem stimmelt. A derítő szót, sohasem halottam.
A rácsok már évekkel azelőtt, hogy barátom és én hozzájuk nyúltunk volna, már rég ki voltak feszegetve a helyükről. Továbbá nem stimmelt az objektum neve. Sajnos nem tudtam, hogy mit jelent az a szó, hogy derítő. Így végképp megnyugtattam magam, hogy ehhez a piszkos és ennyire szégyenteljes ügyhöz nekem semmi, de semmi közöm! Ez pillanat műve volt.
Csak hogy az ég, és a menny leomlott hamar a nevem hallatán.
Igazgató istenként dörögte a nevem, mint iskolája szégyenét. Elkapta grabancomat, habzó szájjal üvöltve világgá, hogy nincs szégyenem és berántva, belökve a tanári irodán keresztül az igazgatói irodában, ütött és vágott, ahol csak ért.
Azt üvöltötte, hogy mondjam el, hogy jutottam el idáig!
Elmondtam, hogy nem tudtam, hogy az derítő és azért nem jelentkeztem. Ezért újabb pofonok záporoztak rám, mert azt hitte, hogy hazudok és hülyének nézem.
Majd azt találtam mondani, hogy a gyerekei is ott szoktak játszani és ők bizonyíthatják, hogy a rácsok már évek óta ki voltak feszítve. És azt a kis darabot sem egyedül, ha nem a barátommal törtem le.
Ezek után záporoztak az ütlegek igazán, hogy én belekeverek másokat a piszkos ügyeimben. És hiába mondtam, hogy igazgató bácsi kérdezte a verések közt, hogy mikor és hogy tettem, jutottam idáig?
Behívatta a barátomat is, akitől egy kicsit lehiggadt. Igaz, hogy őt nem bántotta, mert ő nem volt egy jött-ment. Egy igazi őslakos volt.
A verések után kaptam egy igazgatói megrovást és behívatták apámat, akinek kötelezettséget kellett vállalnia, hogy visszavásárolja a rácsokat a méh telepről, és teljesen helyre állítja a rácsokat a derítőn, azt befalazva, mint újkorában. A barátom megúszta egy osztályfőnöki megrovással, és a helyre állításban sem kellett a családjának részt vennie. Igaz, hogy személy szerint jelen volt ő is emlékeim szerint a helyrealitásnál.
És én megtanultam örökre egy új szónak a jelentését.
Az egyik osztálytársam galád módon, hogy rontsa az iskolában amúgy sem rózsás helyzetemet, és örülhessen annak, hogy megbüntetnek, beárult valamelyik tanárnak, hogy a tanítási óra előtt az iskolában írtam meg a házi feladatomat. Ezért kaptam egy-egyest, meg egy beírást.
Én sajnos bosszút álltam. Mert ahogy lehetőségem adódott rá, pofon vágtam még az iskolában. Nem vagyok büszke erre a tettemre sem. Sajnos megtettem.
Az ügyeletes tanár levitt az igazgatóhoz, aki kifáradásig ütlegelt.
Egy alkalommal fogalmazást irtunk a nyári élményeinkről, és én tájszólásban, egy kis életszerű pikantériát vittem a dolgozatban, amelyért akkora egyest kaptam, hogy a füzetemben nem fért el, mindezt szörnyülködve és megalázó szavak kíséretében tette szóvá az illetékes tanár, az egész osztály előtt...
Egy másik alkalommal kedvenc írónkról, vagy költőnkről kellett írni. Én Petőfit éltetve, ha lány lennék írtam, biztos, hogy a Petőfit választanám. A magyar tanárnő ezért lehomokozott, buzizott.
Osztályfőnököm egyik alkalommal azt találta mondani hetedik osztályban, hogy örökre elintézi a továbbtanulásomat úgy, hogy sehová nem vesznek fel. Én azt válaszoltam neki, hogy a bányába felfognak venni. A viszont válasza az volt, hogy oda való vagyok. Én megint nem tudtam megállni szó nélkül, és azt mondtam, hogy most nagyon sok gyerek édesapját sértette meg ezzel a kijelentésével.
Egy másik alkalommal kijelentette osztályfőnököm, aki biológiát is tanított, hogy meg fog buktatni. Erre én azt válaszoltam, hogy nem fogom annyiba hagyni, mert följelentem és addig megyek, míg bebizonyítom, hogy nem a tudásom miatt buktatott meg és lehet, hogy az osztálytársaimat is kifogják hallgatni, és így kiderül majd az igazság. Hetedik év végén, így nem lettem megbuktatva.
Sorolhatnám tovább azokat a sérelmeket amiket én osztottam és duplán, triplán kaptam vissza. Vagy más tanárok megalázó kijelentéseit, és általuk osztott lelki sérüléseket. De nem teszem. Csak annyit, hogy a tanárok kegyetlensége és igazságtalansága miatt elhatároztam, hogy a nyolcadik osztályt ebben az iskolában nem fogom elkezdeni.
Ezt közöltem szüleimmel, akik ezt nem vették komolyan. A nyári szünetben azon törtem a fejem, hogy világgá megyek, és így bekerülök a nevelőintézetben, vagy öngyilkos leszek.
A szünidő első hónapjának a vége fele találkoztam egy iskolatársammal, aki közölte a megváltó hírt, hogy az igazgatót és több tanárt elbocsátottak az iskolából. Azok közül, akik szándékosan a legkegyetlenebbek voltak velem úgy nagyjából négy tanárt, az igazgatót is beleértve.. - Csoda? - Vagy véletlen? Számomra ez csoda volt. Csodálatos az élet és az Isten, egy boldog nyolcadikosnak! Igaz, hogy Istenről hamar elfeledkeztem. Sajnos materiális világkép győzedelmeskedett bennem ismét, és legyőzte a bennem pislákoló lelki tüzet, amely néha, néha éltetve a reményt, és Istent szólította.
A legkorábbi gyermekkori, és legborzasztóbb álmaim közé tartozott azaz álmom, amikor rohanva menekültem valami pusztító, az elpusztításomra törő szörnyetegféleség elől.
Az álom vége az volt, hogy elbotlottam menekülésem közben, és a kegyetlen szörny lesújtott, vagy belém harapott. Vagy az, hogy a fejvesztett menekülés közben egy nagy szakadékban zuhanok és mindezt rettegő borzadály, és halálfélelem közepette éltem meg. Már féltem lefeküdni és aludni.
Így ezek után rettegtem az elalvástól, és azt követő álmaimtól. Féltem elaludni. Egyszer csak rájöttem álmomban arra, hogy minden álombéli halálom után véget ért a rettegés, és azt éreztem, hogy van tovább és repülők. A testemet otthagyva máshol és más körülmények között újra élek, és tovább álmodok. És ezek után megkönnyebbültem. Egy idő után rájöttem, hogy van lehetőségem a rettegés, és a menekülés idejét lerövidíteni, mint egy befolyásolva az álmaim pozitív kimenetelét. Még pedig úgy, hogy a menekülés közben, vagy zuhanás közben arra gondoltam, hogy tudok repülni és így üldözőim elöl elrepültem, és nem zuhantam le, hanem sikeresen meg menekültem. Ezek után már nem féltem az álmaimtól.
Zuhanásoknál, illetve azt kivédő repüléseknél, volt egy furcsa érzésem. Mintha a testem nem repült volna velem, és mégis csodálatosan jó volt repülni egy újabb élet felé.(A lélekről írtak ismeretében, gondolat ébresztőnek megfelel!)
Magammal kapcsolatban még egy csodáról szólok, mert nem szeretném a sok csodával tarkított történeteimmel az olvasóim bizalmát, és türelmét próbára tenni. Lehet, hogy később talán írok a velem történt, más csodákról is.
Huszon kilencéves, és dohányos fiatal apaként, egy megerőltető séta közben erős lábfájást éreztem. A lábfájás egyre erősödött az eszméletvesztés határait kikezdve. Bevonszoltam magam egy épületbe és lefeküdtem egy asztalra, nem törődve semmivel.
A fájdalom a vízszintes helyzetben fokozatosan mérséklődőt, és végül rövid időn belül megszűnt. Aznap már nem okozott a lábamba a fájdalom több problémát.
Egyik éjszaka álmomban erős fájdalmat éreztem a lábamban. Úgy éltem meg az álmom, hogy ordíttok és nyögdécselek a fájdalmamban, és valami furcsa dolog történ velem.
Fájdalmaim miatt felakartam kelni az ágyamból, és
úgy éreztem mint ha felkelnék, felemelkednék az ágyról, és hirtelen könnyűnek, és jól éreztem magam, mert a fájdalmaim megszűntek.
De valami nem stimmelt. Úgy éreztem, hogy felültem az ágyban, vagy az ágyban feljebb kerültem, feljebb csúsztam és mégis a testem ott hevert az ágyon mozdulatlan.
Meghökkentő és félelmetes volt. Hihetetlennek tűnt. Majd a helyzet felismerés, és az első meglepetés után hihetetlen nyugalom szállt meg. Éreztem, hogy ott lebegek a fejem felett és azt is tudtam, hogy fejemből szálltam fel. Tudtam, hogy az a feladatom, hogy meg gyógyítsam az alattam elterülő testemet. Éreztem, hogy én magam vagyok a lélek, a tudat, és mint egy orvos, vagy valami tudós parancsnok, parancsokat osztogattam az agyamnak, hogy a lábfájásomat okozó érszűkületemet megszüntető oldó anyagok termelését fokozza, és a véráramlat segítségével a dugulást-oldó anyagokat, vagy katonákat küldjön a trombózisos helyre.
Felülről láttam az egész testem belsejét. Úgy éreztem, hogy átlátok a testemen.
Rendkívülinek és erősnek éreztem magam. Azt éreztem, hogy mindenre képes vagyok.
A visszatérésemre sajnos nem emlékszem már, talán azt nem is éltem át tudatosan. De arra igen, hogy reggel a nejemet arról faggattam, hogy hallotta-e azt, hogy ordítozok a fájdalomtól és elmeséltem neki azt, hogy mit álmodtam.
Ezt azóta is álomként kezelem, és csak akkor, amikor más emberek hihetetlennek tűnő hasonló élménybeszámolóját hallom, akkor mindig úgy érzem, hogy ez velem is megtörtént.
Ismerem azt az orvosi magyarázatot, hogy oxigén hiányos állapotban az agyunk meg, meg tréfálja az embert. Így a más emberek klinikai halálból történt vissza térésének az orvosi magyarázatát. Tudom, hogy azok az orvosok akik szintén már átélték ezt az élményt, azok az orvosok közül vannak olyanok, akik megváltoztatták véleményüket, és hinni kezdtek a lélek, a tudat hittételében.
Tudom, hogy az én álmomra is lehet többféle magyarázat.
Volna még más mondani valóm is. De úgy érzem, hogy sokak számára már ez is sok, és általuk normálisnak gondolt világtól, már így is túl mészire mentem és ez is hiba lehet, amennyiben hiteles szeretnék maradni.
Lehet nevetni azon, hogy biztos nincs ki mind az öt kerekem. Mielőtt ennek a könyvnek a meg írásának neki kezdtem, arra gondoltam én is, hogy mit gondolnak majd mások. Utána meg arra, hogy mit veszíthetek? És rájöttem, hogy csak az igazságot veszthetem el, mert nem írom meg. Most nevessenek!
Bocsánatot kérek mindenkitől, de az igazságot akkor is el kell mondanom, biztos lesz aki ezek után sem hisz nekem, és aki átélt hasonló élményt az erőt meríthet belőle. Tehát, ha elhiszik, vagy elfogadják az itt leírtakat, akkor már tudják, hogy Isten számomra miért lett objektív tény.
A mai napig is sokszor kételkedve és hitetlenkedve fogadom mások élménybeszámolóit, és ilyenkor értem meg, hogy miért hallgattam ezidáig.
Nehéz ezekről az élményekről írni, és őszintén beszélni, mert senki sem szeret nevetség tárgyává válni.
Nos akkor, mi a helyes megoldás?
A helyes megoldás az lenne, hogy hallgassuk el a velünk megtörténteket, és hazudjunk magunknak is?
Vagy másoknak csak azért, hogy mások szerint, és mások által állított mérce szerinti normálisnak hitt, vagy mondott normába beleférjünk?
Szerintem a normális az, amennyiben beszélünk élményeinkről, és normálatlan az, aki ezen gúnyolódik. Sajnos az ilyen ember nem tudja feldolgozni azt a tényt, hogy minden emberi lény más és más, és így a megismételhetetlen egyedi dolgok, történések, vagy már mások által megélt és elmesélt esetek bárkinek az életében megtörténhetnek.
Csak hogy amiről ő nem tud, ez nem a mi hibánk.
Lehet hogy tévedek, de úgy érzem, hogy az érzékenyebb lelkületű emberekkel, vagy gazdagabb érzésvilágú emberekkel gyakrabban történnek különleges élmények, és a paranormális jelenségekről is több élményük van.
Arra gondolok, hogy egy érzékenyebb ember, a kifinomultabb érzékei által fogékonyabb más, kevésbé érzékeny lelkületű embereknél, és jobb hatásfokkal működik a lélek titkainak, és Isten üzeneteinek a vétele.
Tehát fogékonyabb arra amit egyszóval "másállapotnak" ( és nem a terhes állapotra gondolok) nevezném. Ámbár néha ez is lehet terhes, teher viselni!Ez nem édes teher.
Ezt az állapotot tanulással, vagy szorgalommal nem lehet elérni, és ez is egy adottság, amely minden embernél más és más, és az ilyen típusú embereket megérteni is nehéz.
Ezért azt mondom, hogy nekünk is toleránsabbnak kell lenünk a más emberek meg nem értő gondolataival, vagy szavaival szembesülünk, mert az nem az ő hibájuk, és arról sem tehetnek, hogy ezekkel az adottságokkal nem rendelkeznek.
Nem lehet mindenkiből művész sem. De minden emberi lény más, és más.
De a művészek és a művészetük is különböző lehet. A festőművésznek lehet bothallása, és fordítva pedig a zeneművész is lehet tehetségtelen festő.
A népművelők vagy hagyományművelők, akik ma idős emberek és különböző népi hagyományok művelői, kiemelkedő tehetségű emberek.
Csak néhány területet említenék meg! Fafaragás, a különböző hangszerek megszólaltatása.
Vagy a népdalokat éneklő emberek, akiknek a művészi magasságokban szárnyaló hihetetlenül gyönyörű hangja, és dalolási tehetsége Isteni adománya. Ez is egy csoda.
Még valamit: Amennyiben csoda történik velünk, gyakran a csoda örömétől mi emberek fosztjuk meg magunkat, mert nem akarjuk elhinni a csodát.
A családom egyik ismerősével történt az a csodálatos dolog, hogy kint volt az Orosz fronton, és amikor egy magában gondolkodott, és már minden reményét feladott volna a hazatérésével kapcsolatban, akkor megjelent neki egy asszony.
Aki azt mondta neki, hogy –Imre fiam szed össze magad, mert neked haza kell térned!
Ez az ember, aki minden reményét készült feladni a hazatérésével kapcsolatban, a saját édesanyát vélte felfedezni ebben a természetfölötti látomásban.
Elmondta nekem, hogy olyan erőt kapott és elszántságot, hogy ebből az erőből a bajtársai hazatérését is tudta segíteni.
Rájuk kiáltott és veszekedett velük, hogy szedjék össze magukat, álljanak fel és induljanak el, mert másként megfagynak és nem térnek haza!
Ezzel az emberrel öregemberként egy másik csoda is meg eset!
Elmondta, hogy az egyik heréje pár hét alatt úgy megdagadt a háromszorosára, hogy megijedt és készült az orvost meglátogatni. Előző este lefekvés után elaludt és azt álmodta, hogy két nővér bejött a szobájába mosolyogva, nevetve, hogy rendbe rakják a heredaganatot.
Azt álmodta, hogy addig masszírozták és nyomkodták, még ki nem masszírozták belőle azt a sok váladékot, ami a daganat okozója volt.
Azt mondta, hogy érezte és látta az ágyékát, és az ágyát is. Látta, hogy elönt mindent a váladék. Hogyan és honnan látta magát? Felűről bizony.
Reggel mikor felébredt az első gondolata az volt, hogy ellenőrizze az álmát. És csodák csodája, a daganat eltűnt teljesen.
Elmondta, hogy csak azt nem érti, hogy sok váladék hová tűnt, mert nyomát sem találta neki reggel.
Így orvoshoz nem is ment el.
Számomra csoda volt, a számára hihetetlen és megmagyarázhatatlan eset. Azok közé az emberek közé tartozik, akik azt mondogatják kitartóan, hogy hinnék a csodát az Istent, ha látnák!
Én azt kérdeztem tőle, hogy kell-e ennél több és nagyobb bizonyság, mint a vele történtek?
Amennyiben Isten megjelenne előtte akkor is csak azt mondogatná, hogy tegyen csodát, mert másként nem hiszi el az Istent, és nem hagyná békén az Istent, akinek szüntelenül bizonyítgatnia kéne a csodálatos képességeit, mert a saját szemének sem hisz az ilyen ember.
Ez képtelenség.
Azt állítom én, hogy rengeteg emberrel történik számára is megmagyarázhatatlannak tűnő, és élményszámba menő esemény!
Már lehet, hogy számára rég feledésbe merült az eset, vagy még saját maga előtt is szégyelli a csodát, és inkább úgy tesz mint ha semmi sem történt volna vele.
Vállaljuk fel a csodát és a velünk történt jót ne tagadjuk le, mert legközelebb elmarad a csoda, mert nem érdemeljük meg!
Méltatlanná vállunk Isten segítségére, a csodálatos megmenekülésre és gyógyulásra, és így talán értethető a lélek, a tudatunk újjászületésének a hittételében élő, valóságos hitem mások számára is!
Komló, 1998 év környékén írhattam a lényegét!
/Komlói Török/
/Komlói Török/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése