A világunk politikai rendszerei két részre bonthatók:
Vannak a liberális demokráciák, és ellenségük a kibékíthetetlen autoriter, totalitárius diktatúrák, és egymás felszámolása a céljuk a világunkban! A liberális demokráciák népeinek a felelőssége az, hogy ezzel tisztába legyenek, és tudják a helyes viselkedést, felismerjék a saját világukat veszélyeztető hatalmak propagandistáiknak hazugságait, összeesküvés elméleteikben rejlő veszélyeket, és akkor eltudják dönteni azt, hogy milyen rendszerben szeretnének élni, mert nincs más, csak ezek a politikai rendszerek vannak a világunkban, és nevezzék magukat népinek vagy isteninek, esetleg angyalinak, kereszténynek, kommunistának, szocialistának, nemzetinek stb. Akkor is csak ez a választék van. Liberális-demokráciák, vagy autoriter, totalitárius diktatúrák? Ez a valós választási lehetőség, minden ember számára. Te döntesz!!! Érted? A döntés a te kezedben van!!!
A liberalizmusnak sokféle arca van, a neoliberalizmus a nyugati liberális-demokráciáktól idegen mostanság, a nyugati liberális demokráciák célja a jóléti, a szociálliberális állam kiépítése, jóléti rendszer működtetése megfelelő szabályozás eszközeivel. A többkulcsos adósávval, és más adók helyes alkalmazásával, a társadalmi igazságosság kritériumainak megfelelve az oktatást, és a szociális kérdéskört prioritásként kezelve. A liberálisok, a szociálliberálisok, a liberális-demokráciák népei a szabadságot, a többpártrendszerrel működtetett demokráciát, négy évente békés választásokon leváltható vezetőkkel, a szegénység felszámolását szeretnék a hazájukban, és az egész világon elérni, és most írom azt is, hogy néha rossz, vagy kevésbé jó módszereket használnak ehhez, amit ellenségeik felnagyítva, hazugságokkal dúsítva, néha hihető módon propagálnak. Viszont a hibák kijavítása működik ezekben az országokban, rendszerekben, és abból is látszik, hogy mindenki nyugaton, vagy nyugati életszínvonalon szeretne dolgozni, élni, és évtizedekben mérve is jelentős a fejlődésük a versenynek köszönhetően, amely verseny a szabályzók segítségével, a jóléti demokrácia érdekében történik.
Ezért a nyugati jóléti liberális-demokráciák fejlődése, a hullámvölgyei után is megállíthatatlan mindaddig, amíg egy atomháború véget nem vet a jóléti fejlődésüknek, amely a diktatúrák, diktátorok utolsó eszköze lenne arra az esetre, amennyiben megbuknak, vereséget szenvednek, és bukásukkal az egész világot megsemmisítésre ítélnék önzésből, gyáva félelmemből, a számonkérés elől így menekülnének el, a megsemmisülésükkel másokat is magukkal rántva. Ha a véreskezű népnyúzó, népirtó gazemberek, diktátorok nem élhetnek, akkor mások se éljenek abnormális elvet alkalmazva, pusztítanák el a világunkat, ha megtehetik a saját népüket is pusztulásra, megsemmisülésre ítélve.
Putyin mondta, ha Oroszország szétesik, megszűnik, akkor a világ többi népe sem érdemli meg, hogy éljen, életbe maradjon. Csak ott sántáit a dolog, hogy Putyin saját vereségét, mentális szétesését Oroszország pusztulásával azonosítja, asszociálja, és megbomlott agyával elpusztítaná az egész világot, a saját népét is beleértve. A kommunista Kína sem különb, hasonló mentalitással pusztítanák el a világot, ha nem győzhetnek beleértve É-Korea vezetőjét is.
Ezért olyan fegyver kifejlesztésén kell dolgozni a liberális-demokráciáknak az USA-EU-NATO vezetésével közösen, amely az atomfegyverek, más tömegpusztító fegyverek bevetését lehetetlenné teszi, feleslegessé tenné, kiiktatná a világunkban.
USA 1945 után egyetlen egyszer sem alkalmazott atomfegyvert Koreában, Vietnámban, Irakban, Afganisztánba sem, bevállalta néha a vereségét is, és kivonta csapatait annak ellenére, hogy a kommunizmus, a terrorizmus, a népírtó diktatúrák, diktátorok terjeszkedése ellen harcolt ezekben az országokban, vitatható sikert érve el. Egy véreskezű, népirtó, tömegpusztító fegyverekkel rendelkező diktátor, egy ilyen kivonulást másként, nehezen élne meg, személyes ügyeként kezelné, nagy valószínűséggel abnormális viselkedéssel reagálna rá.
A demokráciák önvédelmi elkötelezettsége arra irányul, hogy a másodikvilágháború utáni határokat nem változtatják meg erőszakkal, fenntartásukban érdekeltek a béke érdekében, és fenntartják a kialakult világrendet önvédelmi katonai beavatkozással is, amely beavatkozás USA vezetésével történik a világunkban, nem területek annektálásról van szó, mint Oroszország, Kína esetében.
A gyorsan fejlődő diktatúrák, atomfegyverekkel rendelkező diktatúrák viszont felülszeretnék írni a második világégés utáni világrendet, és méricskélik azt, hogy meddig mehetnek el nyílt katonai eszközökkel erőszakot alkalmazva határaik kiterjesztésében, más országok, népek leigázásában.
Putyini-Oroszország most rosszul mérte fel a lehetőségeit, és a kérdés az, hogy működik az oroszok valós önvédelmi, életben-maradási reflexe, és látják-e a valódi megbomlott agyú ellenségüket, és tudnak-e ellene tenni gyermekeik, unkáik jövője, megmaradása, életük megmentése érdekében ? /Török/
