A liberális demokráciákat és az illiberális (autokratikus) rendszereket megkülönbözteti egymástól a fékek, az ellensúlyok, a mindenkori kormányok ellenőrzését, és a hatalmi ágak egymás ellenőrzését szolgáló szabad, független hatalmi ágak rendszere, amelyben a törvényhozói testületek, és a végrehajtói intézményrendszerek, az igazságszolgáltatás, a média, és a civilszervezetek egymástól elkülönülnek, egymás ellenőrzését végzik.
A mindenkori kormányok, a törvényhozás ezen független, egyenrangú szervek hatalmának függetlenségét nem csorbíthatják, mert akkor az egyenrangúságuk megszűnik, és fölé, alárendeltség jön létre közöttük.
Ezért a rendszer önálló, független, és magasszintű működéséhez szükséges forrásokat, eszközöket a mindenkori parlamenti többség kötelessége biztosítani, az éves költségvetés százalékának törvényben meghatározott mértékben, amely hatalmi ágak működését a törvényhozás, mint egyenlő, egyenrangú független hatalmi ág, semmilyen többséggel nem írhat felül, mert a független hatalmi ágak egyenlősége, a függetlenség nem szenvedhet csorbát egy liberális-demokráciában. Orbán a fentieket rúgta, számolta fel.
Továbbiakban szerintem a független hatalmi ágak, a fékek, és az ellensúlyok rendszerének a vezetőinek kinevezéseit a törvényhozás, a végrehajtó, az igazságszolgáltatás egyenjogú csúcsszerveinek demokratikusan megválasztott delegáltjai konszenzussal választhatnák meg, amit ezeknek a szerveknek ratifikálniuk kell saját intézményeikben, a visszaélések elkerülésének érdekében.
Ezzel biztosítják azt, hogy minden független hatalmi ág eredeti akarata érvényesült a hatalmi ágak kinevezett új vezetőinek személyeivel kapcsolatosan. Amennyiben probléma merült fel a ratifikálással kapcsolatosan, akkor új küldött, vagy küldöttekkel egy újabb csúcsszervezeti gyűlésen kell megegyezniük.
A lényeg, hogy ne a pártok delegáltjai kerüljenek a független hatalmi ágak, a mindenkori kormányok ellenőrzését is szolgáló fékek, ellensúlyok rendszerét biztosító testületek élére. Ez lenne a liberális-demokráciák lényege, és a többségük a valóságban is törekszik egyre jobban a hatalmi ágak elválasztására, a felsorolt szempontok figyelembevételével.
A liberális-demokráciák népeinek elődjei a történelmük során éltek totalitárius, és autokratikus rendszerekben királyság, köztársaság formátumában is, és végül eljutottak a mai liberális-demokráciák rendszerébe, és ennek építésén, javításán dolgoznak többségük száz, vagy többszáz éve.
Az illiberális (autokratikus) rendszerekben, csak a választás szabadságának az illúziója adott, a valóságban állami pénzből fenntartott, kiképzett, jól fizetett pártapparatcsikok, egy pártnak, vagy ennek a pártnak alárendelt politikai bábpártjaihoz köthető elitjeinek a kezében van a törvényhozás, a végrehajtás, az igazságszolgáltatás, a média hatalom jelentős része, és ezen párthatalmi ágak részéről a valós ellenzéki pártok, a valós civilszervezetek olyan egyoldalú támadás, elnyomás alatt állnak, amelyben a rendeltetésszerű működésüket, a lehetőségeiket elsorvasztják, és képtelenek a funkcióiknak megfelelni, ezért abnormálisnak látszó, figyelemfelkeltő működésük gyakran ok és okozatra visszavezethető, egy abnormális rendszerben okozatként.
A pártállam vezetői a kirakatban néhány szabad médiaterméket engedélyeznek, támogatnak is a kiegyensúlyozott tájékoztatást elvárva tőlük, ahol megjelennek a propagandistáik, és a párt, a kormányzat propagandatermékei is, és így a működésük eltörpül a kormánymédia, kormánypártok kezében lévő közmédia, és baráti médiáinak a kormány-propagandagépezetének hatása mellett.
De vannak olyan rezsimek is, ahol nincs szabad média, ahol a hatalomra veszélyes szabad médiát felszámolják teljesen, a látszatra sem adva, és független, vagy ellenzéki újságírókat, ellenzéki vezetőket börtönbe zárják koncepciós pereket tartva, vagy balesetnek, terroristatámadásnak álcázott kivégzéseket alkalmaznak.
Ami még fontos, hogy a különböző hatami ágak pártkinevezettjeik, apparatcsikjaik olyan hierarchikus fölé, alárendelt felépítményt hoznak létre álltaluk vezetett intézményekben, mint anno a feudalizmus, és a maffia vonatkozásában ismerünk a takarító nénikre, és a legkisebb város-falú létezésének a feltételeire is vonatkozik, és mindenki családja érintett lehet. A közbeszerzések magánvállalkozóira, a multikra is vonatkozik a hűbéresi rendszer, amennyiben közpénzekhez akarnak jutni.
Hazánk ott tart, hogy bárki, bármelyik apparatcsik, vagy alárendelt személy lefényképezheti a saját, és családja szavazatát a szavazó fülkében, és bemutathatja azt a főnökének, felettes szerv vezetőjének, amennyiben állását, posztját, pozícióját szeretné megtartani, de mindez másokkal szembeni előnyszerzés céljára is alkalmas, úgymint egy jobb állás, magasabb beosztás, a párthűség jutalmazása lehet.
De néha kevéske pénzért, és krumpliért, lisztért stb. is megteszik ezt azok a bizonyos kiszolgáltatott emberek, kiszolgáltatott társadalmi rétegek, amennyiben szavazatuk szükséges önkormányzati, vagy országos választások szintjén.
Orbán-fidesz kormányon kívül még vannak rosszabbak is, mint Erdogan a török elnök, Putyin-Oroszországa, Azerbajdzsán stb. és a totalitárius kommunista Kína, É-Korea is, ahol a látszatra sem adnak. Ezek Orbán és a magyar kormány, a fidesz-KDNP barátai. /Török/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése